Palm Springs

Ismét itt vagyok, próbálok kicsit szorgalmasabban írni, mert pótolnom kell lemaradásomat. 

Szombaton nem túl kora reggel, D. a koordinátor jött értem a házhoz. Megtartottuk az első interjút hármasban, a család, ő és én, hát nem romantikus?! Miután ezzel megvoltunk, mentünk felszedni a többi au pairt, aztán irány Palm Springs. Körülbelül 2-2,5 óra volt az út, közben megálltunk egyszer enni, inni, pisilni. 

A várost, ami a nagy semmi közepén fekszik, hegyről lefelé vezető kanyargós, szerpentines úton lehet megközelíteni. Kopár hegyvonulatok veszik körbe, ahol napközben bátran kijelenthetem, nincs benne semmi túlzás, 45-50 fok van. 

Úton Palm Springsbe

Autóból elsütött képek

Eszméletlen forróság csapta meg az arcunkat, amikor kitettük a lábunkat a kocsiból. Majdnem elájultam a nagy melegtől. Szerencsére pár lépésre volt csak a hotelunk bejárata, ahol az elkövetkezendő másfél napot töltöttük. Két lánnyal voltam egy szobában, egy lett és egy német csajjal. A német lány 4 hét múlva megy haza, neki lejárt az 1 éve, a lett lány pedig december óta van itt, Encinitasban, annál a családnál, akikkel én is beszéltem még októberben, csak nem engem választottak, hehe. Nagyon normális, kedves lányok, a német lány 20 éves, a lett 27, velük töltöttem időm nagy részét, és talán a lett lánnyal beszélgettem a legtöbbet. Mondta is, hogy ha van kedvem majd elmenni néha ide-oda, csak szóljak. A szobánk nagyon szuper volt, szép, kényelmes, mindennel felszerelt, netezni is tudtam, úgyhogy maximálisan meg voltam elégedve. 

Hotelszobánk

Kilátás az ablakból

A hotelhez természetesen egy úszómedence is tartozott, hiszen ezt a rekkenő hőséget csak a vízben lehet elviselni. Amint lepakoltunk, irány az ablak, onnan fejes a medencébe és hawaii van. Na jó, annyi különbséggel, hogy azért levonszoltuk a popsinkat a földszintre és onnan gurultunk bele a vízbe. Személy szerint én sok időt nem töltöttem ott, mert én okos, se napszemüveget, se valami kalapot vagy sapkát nem vittem magammal, így sokáig nem lehetett kibírni még a vízben sem. Kb. fél órát lubickoltam, aztán irány a félárnyék, kitt-katt egy-két fénykép az otthon lévőknek irigykedéskeltésre, aztán spuri a szoba, zuhany, és pihi. 

Pihi a medencepartján

Nem sokat vacakoltam a szobában, hajtott a kíváncsiság, és útra keltem a fényképezőgépemmel meghódítani a várost. Persze olyan 200 méterig jutottam, ott már lógott a nyelvem, meg olyan kis butus voltam, hogy kibontott sörénnyel nyomultam az utcán (plusz egy rétegnek felel meg), a beton is nyomta vissza a hőséget, úgyhogy 5 perc alatt beájultam. De azért csináltam pár képet, nem kell félni. :) Meg volt egy kedves úriember, azt nem mondom, hogy fiatal, mert idősebb volt, 60 körüli vagy nem tudom, nem kérdeztem tőle, de amikor éppen életem nagy művészi fotóját készítettem, odaszól és megkérdi, hogy fotós vagyok -e, természetesen így az életem legjobb képéből nem lett semmi, ez mind miatta, szóval csak ilyen közepes minőségű képekkel tudok szolgálni továbbra is. Természetesen bevallottam neki, hogy csak nyomkodom össze-vissza amit, ahol érek. Aztán felajánlotta, hogy csinál pár képet rólam is, mármint ott helyben Palm Springes háttérrel, oké, megengedtem, persze először kikapcsolta a gépet, mert rossz gombot nyomott meg, visszakapcsoltam neki, oké, megint kikapcsolta, köszi. Bekapcsoltam ismét, nagy nehezen megnyomta, amit meg kellett, juppi, nézem, teljesen ráfókuszált a fejemre, na neee. Beállítom neki úgy, hogy egész alakosan látszódjak benne és a háttér is látszódjon, hiszen az a lényeg!!! Beáll ismét fotózós pozícióba, megint el kezd valamit matatni az ujjaival a zoomon, mondom ez nem igaz, megint rám közelít. Katt-katt, megnézem, jól van, most már legalább nemcsak a fejem van bent a képben, hanem mondjuk derékig látszódom, bravó, de a háttér szinte semennyire sem, köszönöm Sam. Mivel természetesen a kezembe nyomott egy névjegyet, miért is ne... hogy ha bármire, bármikor szükségem van, akkor szóljak neki. :D Persze... szólok öreg... főleg ha egy fotó portrét akarok magamról. :D Miután kedves barátunk lekoccolt, megkértem egy látszólag jobban hozzáértőt (akinek éppen volt fényképezőgép is a kezében), hogy legyen már olyan kedves, csináljon pár normális képet. Küldetést végrehajtott az idegen hölgy.

Ezután visszakotródtam a szállodába, öngyilkosság lett volna tovább kint maradni. Csobbantam még egyet a medencébe, aztán újabb pihenés. 7 óra magasságában aztán kimerészkedtünk, bár ekkor is még tombolt a meleg, és egy Cheesecake Factory étterem felé vettük az irányt. Csupán 40 percet kellett várni, mire asztalt kaptunk, de túléltük. Zárójelben megjegyzem, hogy amikor mentünk csordástul vacsizni, fotóriporter barátunk, Sam, pont jött velünk szembe, azonnal kiszúrt és odaszólt, hogy "heey, you wanna a photo again?" (hé, akarsz újabb fotót?) :D Ja, csakis azt akartam... :D Gondolhatjátok...

Az étterem

Kint a teraszon foglaltunk helyet, kibírható volt a levegő hőmérséklete, mivel mindenhonnan az épületekből, ilyen állványok tetejéről hűs vízpermetet fújattak. Egyébként egész Palm Springsben ez megfigyelhető volt: nagyon sok helyen az utcán folyamatos vízpermettel igyekezték a levegőt hűsíteni. A vacsora nagyon finom volt, de óriási adagot hoztak ki, így akármennyire is éhesek voltuk, szinte senki nem tudta megenni az adagját. Beszélgettünk kicsit, a koordinátorunk, D. rendkívül kedves hölgy, igazán törődik velünk, és emellett életvidám, laza ember. Említette az asztalnál, hogy szeretne majd au pair találkozót szervezni Las Vegasba is... Csak ugye nehéz összehozni 10-12 embert egész hétvégére. Összesen olyan 18-20-an vagyunk a clusterben, most talán 8-10-en voltunk Palm Springsben. A lányok normálisak, kedvesek, de értelemszerűen mindenkivel nem lettem puszipajtás, nem tudtam mindenkivel beszélgetni, de nem is hiszem, hogy kellett volna. Akivel kell, az ember megtalálja a közös hangot, és inkább arra a kapcsolatra fekteti a hangsúlyt, és azzal az emberrel, emberekkel tölt több időt. Este 9-10 körül is volt szerintem 32-34 fok, de az már kellemesnek bizonyult a 45 fok után. Vacsora után visszamentünk páran a hotelbe, és én már nem is kívántam máshova menni, mivel rettentően álmos és fáradt voltam, és tudtam, hogy lefekvés előtt lesz időm végre bejegyzést írni. Ez így is történt. A csajok olyan fél 1 körül értek vissza az esti mozizásból, másnap pedig fél9-9-ig húztuk a lóbőrt. Délelőtt csendes pihenő a szobában, illetve a medencében és partján, kora délután felkerekedtünk és bementünk a belvárosba, egy nagyon kis hangulatos, tipikus amerikai gyorsétterembe ültünk be megebédelni. Természetesen hamburger, sült krumpli volt a menü, de ez is megint más volt, mint az előzőek. Utána kis séta a városban, betértünk egy-két boltba, na jó, majdnem az összesbe, ami útba esett. Egyrészt mert sok-sok szuvenír és érdekes dolog volt a boltokban, másrészt menekültünk a hőség elől a légkondicionált helyiségekbe. 

 

Mivel másnap volt J., a legkisebb fiú szülinapja, vettem neki egy Palm Springes baseball labdát, valamint mindhárom gyereknek egy-egy apróságot. Miután jól kivásároltuk és kinézelődtük magunkat, elindultunk haza. Mindenki ki volt dőlve, vártuk már, hogy az ágyikónkban lehessünk. Viszonylag későn, este 9 után értünk haza, én voltam az utolsó, aki t D. kitett a háznál, megvárta míg belépek az ajtón, aztán lelépett. Gyors helyzetjelentést adtam a szülőknek, milyen volt a hétvége és spuriztam a szobába letusolni és lefeküdni. 

Tetszett Palm Springs, bár élni nem tudnék ott, főleg nem nyáron, mert eszméletlen meleg van. Ha 10 fokkal kevesebb lenne a hőmérséklet, akkor talán szuper hely volna...