Kondi, au pair tali, rakott krumpli

A múlt hét hétfő szabad volt, hiszen a szülők nem dolgoztak a Veteran's Day miatt. Kiváló alkalom nyílt arra, hogy egész nap pihenjek, lustizzak, na és persze ellátogassak a kedvenc ruhaboltomba. :) És ha már arrafelé jártam - hogy ne jöjjek haza üres kézzel - beszereztem pár új darabot is... Szükség volt néhány melegebb ruhára is, értem ezalatt a hosszú nacit, farmerdzsekit, meg néhány felsőt, ami nem ujjatlan vagy top. Hiába, estefelé, amikor lemegy a nap, itt sincs már 30 fok. Amúgy teljesen kellemes az időjárás továbbra is napközben, valahogy nem hiányzik a novemberi hűvös, borongós idő. Amikor még otthon voltam Magyarországon, mindig napos időjárásra vágytam. De hát tudjuk jól milyen változékony otthon, az valahogy mindig fel tudott húzni, hogy nem bírt egy állandóság lenni benne. Ezzel szemben itt egy dolog biztos: süt a nap. :) Persze azért akad borongósabb nap is, de az a kevéske belefér.

Kedden host anyu ismét szabadnapos volt, S. pedig elment valami túlélőtáborba. Na jó, lehet nem az volt, de mindenféle izgalmas és veszélyes dolgot csináltak, mint evezés, hegymászás, medvevadászat stb. :) Mindegy is, péntekig színét sem láttam a kiscsajnak. Délelőtt utoljára elmentem az ESL kurzusra Mai-jal, amit végigunatkoztam, pedig összerakott a tanár a csoportból a 2 legjobb emberrel, de sajnos még közülük is az egyik folyamatosan nézegette a szótárát miközben beszélgetni próbáltunk teljesen hétköznapi dolgokról. :( Ez volt az utolsó óra, amin részt vettem, csütörtökön már nem mentünk. Délután elvileg J.-nek edzése lett volna, de anyuka közölte, hogy ma nem fog menni a kiscsávó, mert gondjai vannak a suliban - a tanára épp aznap szólt neki. Így anyuka ment el J.-ért suliba, mivel beszélni akart a tanárral. Miután megjöttek, kifaggattam anyucit, hogy mi a pálya a kissráccal. Állítólag nem minden házival készült el, pedig ez nem volt eddig jellemző rá. Azt ugye se host anyuka, se én nem tudjuk, ha valamit nem csinál meg, mivel sosem jelölik be vagy írják fel, hanem fejben tartják. Mi meg max. csak azt tudjuk leellenőrizni, amit megcsináltak. 

Szépen elbeszélgettek a szülők J.-vel, megrendszabályozták kicsit, nem használhatta a számítógépet, nem videójátékozhatott, nem mehetett ki játszani a többiekkel az utcára egész héten. Helyette, mint a kisangyalok házi feladatot készíteni, utána minimum fél órát olvasnia kellett. Szerintem is ez a minimum. Szerencsére a videójátékot még a mai napig sem nyomkodhatja. Nem tudom, de rá valahogy nem jó hatással van. Teljesen belemerül, amikor azzal játszik, megszűnik körülötte a világ. Szerintem ha 24 óráig hagynánk előtte, fel sem kelne, se enni, se inni, se aludni, se semmit. Persze au pair szempontból ez nem feltétlenül baj, de hát azért megkedveltem már annyira ezt a kisöreget, hogy ennyire önző azért ne legyek már. 

Ettől függetlenül én délután 4-kor húztam is La Jollára, és suli előtt ismét befigyelt egy kis beach P.-vel. Na persze nem strandolni mentünk, hanem csak egy sétára. Szerencsénk volt, mert nagyon szép naplementét sikerült elkapnunk, szinte teljesen tiszta volt a levegő, nem volt párás, nem volt felhő az égen. Egyszóval beautiful volt. :)

Kedvenc képem :)

Fej-sziluett

Az egyetemi óra a szokásos jó hangulatban és rendkívül gyorsan telt el. Ezúttal hazafelé nem volt köd, így a lehajtót sem vétettem el. :)

Szerdán igazán könnyű dolgom volt reggel, mivel csak kissrácot kellett suliba vinnem, ő meg már korán reggel harcidíszben készen áll a sutyóra, csak éppen elé kell raknom a szokásos müzlijét vagy vajas kenyerét. Miután ledobtam az iskolánál, úgy döntöttem, hogy visszafekszem aludni. Alig tettem le a párnára a buksimat, jön egy sms... Na mondom, de jó, már aludni sem lehet nyugodtan. :) Carolina írt, hogy szakított a barátjával, aki Kolumbiában van amúgy. Jó mondom, nagyszerű, de ezt miért kell mindenáron bejelenteni most azonnal, reggel, sms-ben. :) Lehet, hogy bunkónak tűnök ez alapján, de annyira nagy puszipajtások nem vagyunk, és annyira nem folytam bele a magánéletébe, de lehet, hogy csak el akarta valakinek újságolni. Mindegy is. Amikor alvásról van szó, kicsit nyűgösebb vagyok, mint általában, de szerintem ezzel mindenki így van. Úgyhogy csendben tudomásul vettem és már azzal a lendülettel fordultam is át a másik oldalamra, hogy megpróbáljak kicsit szundítani. Rá 10 percre, mikor éppen megérkeztek volna az álommanók, megint írt egy üzenetet drága au pair kolleginám. :) Ezúttal azonban valahogy jobban tetszett a tartalma az sms-nek. Konditerembe invitált. Naná, hogy megyek. :) Mindjárt felpattantak a szemeim. Gyorsan visszaírtam neki, hogy éppen aludni próbáltam, próbálok, de egy másfél óra múlva készen állok a kemény edzésre. A szitu az, hogy neki van egy kártyája az egyik ilyen klubba, ahol van konditerem, pár medence, szauna, meg ilyen hasonló jelentéktelen dolgok. És aki vele megy, annak szintén ingyen van. Így hát elmentem vele. Nagyon régen voltam már, valahol hiányzott is, de nem jutottam el eddig itt kint. Éppen ideje volt. Majdnem másfél órát voltunk, jól kiedzettem magam, de azért módjával, mert elsőre nem akartam túlzottan megerőltetni magam. Nem nagy a terem, de a célnak tökéletesen megfelel. Van elegendő mennyiségű és minőségű gép, ez a lényeg. :) Remélem minél hamarabb megyünk újra.

Csütörtökön P.-vel megnéztük az új James Bond filmet, a Skyfall-t, aminek óriási-jó a zenéje. Nyilván a címe is ez. Skyfall. Adele előadásában. Hallgassátok meg. A filmet annyira nem ajánlgatom, az nem fogott meg nagyon, de egynek elment. 

A hét további napjai ezzel-azzal elmentek, annyira nem is fontos. A vasárnapi nap az, ami érdekesnek tűnhet. Ezen  a napon volt a havi au pair találkánk. A meetingre a koordinátorunk házában került sor, aki szintén itt lakik Chula Vistában, tőlünk nem messze. Ez alkalommal minden au pairnek a saját nemzete ételeiből kellett egy tetszőlegesen kiválasztottat elkészíteni és elvinni a találkozóra, aminek a lényege tehát nem más volt, mint a zabálás. :) Sokáig nem filóztam a dolgon, kb. 10 másodperc alatt eldöntöttem, hogy a rakott krumpli volna a legcélszerűbb. Bár kokettáltam a palacsinta vagy a madártej gondolatával is, de ezek csak inkább ilyen vésztartalékszerűen ugrottak be. Szerencsére volt segítségem a rakott krumpli elkészítésében P. személyében. 1 órát számoltunk a sütésre, de nyilván az előkészületek miatt kicsit hosszabbra nyúlik a dolog. Így is lett. Sőt, kicsit még hosszabb lett... De jó munkához idő kell ugyebár. :) Fél 12 után kicsivel álltunk neki, és 2 után végeztünk. Persze gyorsan megettük a kis miniadagunkat, amit külön magunknak csináltunk, aztán léptem is a meetingre, mert az meg 2-től volt.

Előkészületek

Rakom...

Fázis x

Késssszzz

Háromnegyed 3 után futottam be a koordinátorunk, D. házába sűrű elnézéséket kérve, de nem volt gond, nincs ez olyan szigorúan véve. Volt aki még akkor ott kezdett el kisütni valamit. :) Egyébként nagyon sokan eljöttek, meg is lepődtem, mert általában alig vagyunk. Augusztusban voltunk szép számmal a La Jollás talinkon, és most megint. Nem hiába, az ingyen kaja mindenkit vonz, mindegy, hogy a világ melyik részéről jöttél. :) Amúgy volt a terítéken magyaron kívül lengyel, lett, ukrán, olasz, japán, brazil, mexikói, ecuadori, kolumbiai, panamai és amerikai étel. Azt el kell hogy mondjam, hogy a rakott krumpli nagy sikernek örvendett. Szinte nem is volt olyan ember, aki ne kóstolta volna meg, és vagy heten-nyolcan meg is dicsérték. :) Szóval ügyesek voltunk. :) Jómagam megkóstoltam sok ételt, bár bevallom, mindent nem. Például a japánt kihagytam, mivel a rizst nem komálom. Nem tudnám megmondani melyik ízlett legjobban. Valamelyik lengyel csaj hozott egy viszonylag egész finom kis valamit. Sajnos nem tudom a nevét. Azon kívül a brazil lány desszertje, ami valójában portugál, de állítólag Brazíliában is hagyomány készíteni. Nagyon lágy, plazma halmazállapotúnak mondanám, és az íze rendkívüli módon emlékeztetett a madártejre. :) Szerintem csak annyi a különbség, hogy ez nem folyékony volt. A másik brazil leányzó hozott valami fini csokigolyókat, az is bejövős volt. Érdekesség, hogy megint csak egy lengyel étel egy az egyben a töltött káposztára hasonlított. Ki hitte volna, hogy ennyi hasonlóság van az ételeink között. :) Tetszett ez a meeting, hiszen jót ettünk, beszélgettünk, s kicsit belekóstolhattunk (szó szerint) egymás kultúrájába az ételeken keresztül. 

Zárom soraimat, mivel későre jár erre Californiában, ideje álomra hajtani a fejemet. :) A következőkben már igyekszem szorgalmasabban írni. Most már behoztam a lemaradásomat, de kétlem, hogy minden nap jelentkeznék, mivel annyira azért itt sem izgalmas és érdekes az élet. :) Untatni meg senkit nem akarok, még a jövőbeli visszaolvasó magamat se. :)