Aki
már nem emlékezne, tavaly június végén érkeztem Californiába, San
Diegóba au pair-ként egy nagyon rendes, normális családhoz. Ez, így 11
hónap után is, igaz. Mivel már igen, bizony, lassan 1 teljes éve vagyok
az Egyesült Államokban. Szinte hihetetlen, másfelől meg ez tök
természetes, hol máshol lennék, ha egyszer ide jöttem ki?! Mivel annyira
nem sietek haza, meg nem is olyan rossz itt errefelé a levegő, még 1
évet hosszabbítok a jelenlegi családdal. Amikor kijöttem, nem terveztem 1
évnél hosszabb tartózkodást, de egyet jól jegyezzetek meg, ne
tervezzetek előre!
Mivel
talán már a tavalyi bejegyzéseim egyikében tettem említést arra, hogy
host anyuka Afganisztánba megy 8 hónapra, ezért márciusban el kellett
dönteni, hogy szeretnék-e hosszabbítani, vagy sem. 2 hét gondolkodási
időt kaptam, de persze már előtte tisztában voltam ennek a
lehetőségével. Mondanom sem kell, nagy volt a dilemma. Amúgy is kicsit
meg voltam fáradva helyenként lelkileg az év elején, ezért egyik nap hol
erre, másik nap hol arra billent a mérleg nyelve. Ha érzelmeimre
hallgattam volna, akkor 50-50%, ha meg egy kis ésszerűséget belevittem,
akkor maradnom kellett. Hát így lett. Szóval azóta már host anyuka nincs
itthon - már több mint 2 hónapja. Igazából nem lett több melóm ezzel.
De tényleg. Ugyanazok a teendőim, mint eddig, ugyanannyi szabadidőm van.
A nagyfiú közben betöltötte 16-ot, ennek örömére kapott egy autót
nagyszülőktől, és most már egyedül is vezethet, szóval nem kell suli
után érte mennem, meg edzésekre vinni - egy gonddal kevesebb. Két
kisebbikkel elvagyok, továbbra is kisangyalok (na persze nem teljesen),
de a nagy átlaghoz viszonyítva nincs okom panaszra továbbra se.
Mivel
hosszabbítok még 1 évet, ezért úgy gondoltam, illene hazalátogatnom még
a nyár előtt, mielőtt lejárna a vízumom. Így is lett. Április végén-
május elején voltam otthon 2 teljes hetet. Család minden további nélkül
adott 16 napot, amit az utazásra tudtam felhasználni. Ők nem veszik
olyan szigorúan, hogy csak 2 hét fizetett szabadságom van, nekem ebben
az évben több mint 3 hét volt.
Természetesen
anyukám előtt teljes titok volt a hazalátogatásom, bátyámmal
szövetkeztem, így totális meglepetés érte édesanyámat éjjel 3 órakor,
amikor hazaállítottam. :-) Nagyon kellemes volt az otthon töltött 2 hét,
a legjobb barátaimmal töltöttem a legtöbb időt, meg a fontosabb
személyekkel találkoztam, így is 1-2 találkozás kimaradt, amit sajnálok,
de mindenre nem jutott volna idő, és akkor még ott van a család is,
hiszen mégis csak az a legfontosabb a barátok mellett/előtt. Fura volt
otthon, az első napokban nagyon nem találtam a helyem, és kellett egy jó
12 nap, hogy úgy teljesen "megérkezzem". Aztán akkor már jöhettem is
vissza. Nem voltam szomorú az miatt, csak baromira fáradt, és azért nem
lelkesedtem felszállni a járatomra a Liszt Ferenc reptéren a
visszautazásom reggelén.
Azóta
már eltelt 3 hét, itt vagyok újra a napfényes Californiában. Mivel
mindig is szerettem megspékelni képekkel a bejegyzéseket, ez most sem
lehet másképp. Úgy döntöttem ,hogy random rakok be képeket az elmúlt
időszakból, jó? Jó vagy nem, de ez van. :-) Sajnálatos módon jómagam már
nem igen készítek képeket a fényképezőgépemmel, helyette csak a
telefonommal, és azt most nem tudom hogyan kapcsoljam össze a blogommal,
így sok képre ne számítson senki. (Persze egy videót azért sikerült
idecsempésznek a mobilomról). :-)
Ha
lesz még folytatás, akkor igyekszem összeszedettebben és
választékosabban írni, de már kijöttem a gyakorlatból. De az biztos, ha
lesznek még bejegyzések, nem túl gyakran. :-)
December végi californiai síelés a hegyekben |
Kerti party magyar módra |
Hungarian hike januárban |
Food Fair a Balboa Parkban |
Magyarországon |
:-) |
Figyelem, egy videó csak erős idegzetűeknek! :-)
No comments:
Post a Comment