Jól sikerült egy hét

A múlt hetem második fele egész kellemesnek volt mondható, még annak ellenére is, hogy a hétvégém ezúttal nem volt szabad. Ez egy kivételes alkalomnak számított, ugyanis a szülők hétvégén távol voltak, sőt még a hét elején is, egészen keddig, illetve szerdáig. Host anyukának San Franciscoba kellett utaznia pénteken és csak szerdán tért haza, host apuka pedig szombaton délután repült utána és kedden jött vissza. Ezért megkértek még a múlt hét elején, pontosabban megkérdezték, hogy nem lenne-e gond, ha hétvégén egyedül lennék a gyerekekkel. Természetesen mondtam, hogy semmi akadálya, elvégre ezért vagyok itt... Körülbelül fejenként ötször megköszönték, hogy elvállaltam egyedül a hétvégét plusz azt a pár napot most hét elején. Anyuka még jobban bevásárolt kajából mint szokott, pedig eddig sem volt üres a 2 darab hűtőszekrény, fagyasztó, spájz és egy nagy szekrény, de most még a megszokottnál is jobban el voltunk látva. Pénzt is hagyott itt, hogy ha a gyerekeknek valami extra kívánsága támad, vagy elmegyünk valahova, akkor legyen miből gazdálkodni.

Na de térjünk vissza a múlt szerdára, hiszen keddnél hagytam abba, ha jól emlékszem. Múlt szerdán délelőtt 11.15-re kaptam időpontot a forgalmi vizsgára. Mivel a szülők dolgoztak, egyedül kellett a vizsgára mennem az autóval. Azt tudni kell, hogy hivatalosan, amíg nincs meg a californiai jogosítványod, nem szabadna egyedül vezetned, akár van már a saját országodban engedélyed, akár nincs. Ez ugye az írásbeli vizsgánál nem okozott gondot, hiszen akkor a fene sem nézte/látta mivel, kivel mentél, de ebben az esetben a saját autóddal gurulsz oda a vizsgáztatóhoz, akinek - ha van szeme - feltűnik, hogy egyedül ülsz a kocsiban vagy nem...

Mielőtt elkezdődött volna a vizsga, be kellett menni az irodába regisztrálni, akkor megkérdeztem az ügyintéző hölgytől, hogy nem gond-e, hogy a parkolóban egyedül vezetek oda a vizsgáztatóhoz, ugyanis akik "hoztak", nem tudtak megvárni... :D Azt mondta, hogy nem szabadna, de nyugodtan csináljam csak. Miközben kb. 30 percet álltam vagyis ültem a tikkasztó hőségben a kocsisorban a vizsgára várva, enyhe aggodalommal figyeltem, hogy minden egyes autóból kiszáll egy kísérő, miután a vizsgáztató megérkezik... Csak én voltam egyszál magam... Na mondom, szép lesz ha jól lecsesz a vizsgáztató mindjárt a vizsga előtt, vagy netalántán valami büntetést is kapok, vagy a host családom... Magamban persze már százszor elmondtam a sztorim, hogy hát az "úúúgy volt, hogy nem egyedül jöttem hanem... " Na de szerencsére erre nem volt szükség, hiszen amikor a vizsgáztató közeledett a kocsi felé, láttam ugyan, hogy pásztázza a hátsó ülést, nem ül-e ott valaki, de mire odaért a kocsimhoz elfelejtette szóvá tenni miért egymagam jöttem. Átnyújtottam neki, amit az irodában kaptam, megnézte, ráfirkantott valamit, utasított, hogy ezt mutassam meg az autón, azt mutassam, világítást kapcsoljam fel, fékpedálra lépjek rá, indexeljek, kéziféket húzzam be stb. Miután ezzel megvoltunk, aláfirkantottam egy papírt és indulhattunk is bulizni... :D Minden kanyar előtt szólt, hogy jobbra vagy balra, illetve ha kussban maradt akkor egyenesen kellett tovább haladnom. Végig lakóövezetben mentünk, jobbára családi házas, csendes, forgalommentes környéken. Csak párszor tévedtünk rá egy-egy forgalmasabb útra, de az sem volt vészes. Körülbelül 10 perc után mondta, hogy húzódjak le az útról, álljak meg, és tolassak egyet hátra. Megtörtént. Utána pedig visszafelé, a DMV-hez vettük az irányt, leparkoltatott és mondta, hogy megvan. Hozzátette még, hogy mik voltak a hibáim, mint például nagy ívben kanyarodtam a balra kanyaroknál, vagy a tolatásnál kicsit cikáztam, hogy nem néztem el a bal vállam felett, ilyesmi... El nézni elnéztem mindig, csak épp nem fordultam rá törzsből, csak a nyakamat tekergettem. :) A lényeg, hogy megvan. Érdekes is lett volna, ha elbukom. 7 éve van jogsim és viszonylag sűrűn vezettem és szeretek is nagyon. Itt az USA-ban pedig szerintem olyan szempontból még könnyebb a dolog, hogy automata váltósak a kocsik, valamint minden az ég egy adta világon ki van táblázva, fel van festve az útra, de tényleg, sokkal jobban az autósok ,,szájába van rágva" mi hogyan merre. Miután a vizsgáztató kipattant a tütüből, nekem még vissza kellett mennem az irodába a vizsgalappal és a kedves kis hölgy így adta nekem vissza...

,,Gratúlok" azaz Gratulálok! :D

Megnyugodva tértem haza abban a tudatban, hogy 2-3 héten belül megérkezik a californiai vezetői engedélyem. Itthon aztán még nagyobb örömhír várt: aranyérmes lett Gyurta Dani. Ez még jobban megalapozta a jó kedvemet aznapra. Aztán újabb és újabb aranyérmeseink születtek a hét folyamán és ezen a héten is, aminek rendkívüli módon örültem és hihetetlen büszke voltam, vagyok rájuk. Jó érzés, hogy magyar vagyok, és a honfitársaim ilyen jól szerepelnek az Olimpián. Ráadásul nagyon előkelő helyen vagyunk a ranglistán amúgy is, de ha figyelembe vesszük, hogy milyen kis ország vagyunk azokhoz képest, akik megelőznek minket és akiket magunk mögé utasítunk, akkor még szuperebb érzés. Persze egy Kínával vagy Egyesült Államokkal sehogy sem tudnánk felvenni a versenyt, mivel kb. 4-5-ször annyi versenyzőjük kvalifikálta magát a londoni ötkarikás játékokra, de jó tudni, hogy mi is tartozhatunk a világ élvonalához a sportban is. 

Pénteken délelőtt host anyuka megkért, hogy vigyem ki a reptérre... Először kicsit meglepődtem, mert nem számítottam rá, de miután gyorsan legoogliztam merre, hogyan találok vissza (odafelé ő úgyis tudja mondani az utat), kissé megnyugodtam, hogy nem is olyan ördöngös dolog ez. És tényleg nem. Az odaút is elég egyszerűnek bizonyult, visszafelé is megoldottam, minden úgy volt, ahogy elterveztem. :) Miután hazaértem rá egy fél órára csöngetett a futár és megérkezett a csomagom otthonról!!!! Ennek hihetetlen módon örültem, hiszen már több mint 1 hete fel lett adva. Tudtam róla, hiszen én kértem anyumat, hogy küldjön otthonról fűszereket meg ami belefér még a súlyhatárba (2 kg). Ott ugráltam örömömben, mint valami idióta. Az édességeknek külön örültem, és még egy névnapi képeslapot is belecsempészett drága anyukám, köszönöm még egyszer! :)

Másnap host apuka is lelépett San Franciscoba, és egyedül maradtam a gyerkőcökkel. Egész jól elvoltunk, egész hétvégén lustálkodtak, kis srác videojátékozott, kis csaj tévét nézett, nem igen akarták aktivizálni magukat, én meg nem erőltettem. :) Inkább kihasználtam az alkalmat és vad sütés-főzésbe kezdtem szombaton délután. Az új fűszerekkel felvértezve sokkal bátrabban mozogtam a konyhában. Csináltam finom csirkemellet, még  finomabb krumplit, ez utóbbinak tényleg sikere is volt, rántottam ki brokkolit és karfiolt, egészen pontosan palacsintatésztában sütöttem meg, ahhoz képest, hogy a lisztnek baromi büdös szaga volt, elég jó lett. :)

Bár tényleg nem volt semmi gondom a gyerekekkel, mégis már vártam, hogy a szülők hazaérkezzenek. Hétfőn S.-nak fociedzése volt, arra kellett vinnem, ez egy új helyszín, új útvonal volt számomra, de kiscsaj ismerte az utat, így ő navigált.

Hétfőn míg suliban voltak a gyerkőcök, ismét konyhatündérkedtem egyet, és brokkolis-sárgarépás csirkemellet rittyentettem össze, amit otthonról kapott fűszerekkel (természetesen a kihagyhatatlan pirospaprikával az élen) ízesített tejfölös öntettel borítottam nyakon és ez ment így a sütőbe. Az eredmény pedig íme itt látható:

Elég finom lett...

Kedden délután, estefelé aztán befutott végre host apuka. Amikor már azt hittem, hogy mégse jön haza kedden, megjelenik az ajtómban és beköszön és egy amerikai nemzetiszínű dobozkában finomabbnál finomabb csokikákat nyújt át nekem, hogy ez az enyém. Megmondom őszintén nem számítottam rá, hogy kapok tőlük valamit San Franciscoból, de nagyon jól esett, és ami még jobb, hogy eszméletlen finom a csoki! Már szerintem felét biztos betermeltem. 

Csokidoboz

Benne a csokikkal

Szerdán J.-nek baseball edzése volt délután San Diegóban, a kiscsajnak meg itt Chula Vistában foci. A kis srácot egy megbeszélt helyen dobtam le az apjának, utána spuri haza és a kiscsajt fuvaroztam a tett színhelyére. Másfél óra múlva S.-ért elmentem, kisfiút a host apuka hozta haza. Estefelé pedig megérkezett host anyuka is. Váltottam vele pár szót, és adott is egy San Franciscos térképet a fontosabb látnivalókkal, hiszen tudja, hogy hamarosan én is megyek...

Igen, bizony. Pontosan 2 hét múlva San Franciscoba látogatok 4-5 napra. Már a repjegyet is lefoglaltam. Augusztus 23-tól 27-ig, hétfő estig leszek ott. Egyik barátomnál szállok meg, ő lesz az idegenvezetőm is, megmutatja az egész várost, elvileg a reptérre is kijön elém, úgyhogy viszonylag olcsóbban megúszom ezt a kiruccanást, mintha hotelbe mennék stb. Tegnap pedig az Alcatrazba, az egykori híres börtönbe is lefoglaltuk a jegyünket. Ehhez én ragaszkodtam kiváltképp. Ha már ott vagyok, csak nem hagyom ki, nem igaz?! :)

Je-je-jeee!

A múlt hét folyamán Las Vegasba is lefoglaltam a repülőjegyet, ugyanis október második felében egy hosszú hétvégén (péntek reggeltől hétfő estig) 5 másik magyar lánnyal megszálljuk a kaszinók városát és egy kis Grand Canyon túrát is beiktatunk közbe. :) Már alig várom! Közben már a jövő év eleji Miami és talán Bahamák útról is elkezdtünk gondolkozni egy másik magyar au pair-rel, Evelinnel, reméljük még lesz csatlakozó hozzánk. :) De az még kicsit odébb van...

Ezen a hétvégén vasárnap, au pair találkozónk lesz, La Jolla-ra megyünk a tengerpartra egy parkba. Pénteken érkezik egy japán au pair ide Chula Vistába, már váltottunk pár emailt, kíváncsi leszek, hogy megtaláljuk-e a közös hangot... Jó volna. Szeptember közepén pedig egy kolumbiai lány is erősíti a Chula Vista-i mezőnyt, és S. legjobb barátnőjének lesz az au paire, igazából Ana helyére jön, aki még július elején tért haza Mexikóba. 

Tegnap szuper dolog történt, legalábbis én elmondhatatlanul örülök neki. Találtam még 2 másik au pairt itt Chula Vistában, igaz nem ugyanazzal az ügynökséggel vannak, de az kit érdekel?! Az egyik brazil, a másik szerb. :) Mindketten elég közel laknak hozzám, a szerb lány ugyanebben a városrészben, ugyanaz a zip kódunk. :) Ő is szintén 25 éves, Alexnak hívják, március óta van itt. Meg is beszéltük, hogy most hétvégén, szombaton találkozunk. Mivel én azt terveztem, hogy ellátogatok Coronadora, a San Diego melletti szigetre, őt is meginvitáltam, és természetesen szívesen csatlakozik. Neki nem kell vezetnie a munkához, ezért kocsit sem kapott és itteni jogsija sincs, ez nagyban megnehezíti számára az itteni közlekedést. De mostantól ez másképp lesz, hiszen remélhetőleg jól kijövünk majd és gyakran találkozunk, így tud velem jönni autóval. Szóval szombaton délelőtt Coronado felé vesszük az irányt és a tengerparton kívánjuk elütni az időt. :) Talán majd a hétvégéről jövő hét elején hozok beszámolót és sok-sok szebbnél szebb képet...