Október 8-18. krónikája

Hétfőn elég laza napom volt, mivel szülők nem dolgoztak (Columbus day miatt), szabad voltam, mint a madár egész nap. Délelőtt és kora délután a szobámban hesszeltem, pihentem, tettem-vettem. Estefelé jelenésem volt a Balboa Parkban, vacsi egy mexikói étteremben, séta a kikötőben, ahol az egyik kukából olyan bűz áramlott, hogy visszafelé már visszatartott lélegzettel kellett elfutni mellette...

Kedden fél 5-re kellett vinnem J.-t baseballedzésre San Diegóba – az egyetem felé pont útba esik a pálya. Mivel idő nincs arra, hogy utána hazamenjek és felszedjem Mai-t, ezért már 4 előtt beugrok érte, amikor viszem kissrácot, így ő is jön velünk. Miután fél 5-kor ledobtuk J.-t és meggyőződtem róla, hogy az edzője is ott van, tekertünk is La Jolla felé. Időnk, mint a tenger, hiszen a kurzus csak fél 7- kor kezdődik, így majdnem 2 üres óránk van addig… Nem feltétlenül bánom ezt, hiszen ekkor már off-ok vagyunk, azt kezdünk ezzel az idővel, amit akarunk. Jó, nyilván nem teljesen azt, amit akarunk, de majdnem. :) Letettem a tütüt La Jolla Shores-nál a már korábbi bejegyzésekben is szereplő parkolóban, és az első utunkba akadó mexikói (:D mi más is lehetne) étteremben ledobtuk magunkat és ettünk egy jót. Én már teljesen átálltam ezekre a kajákra. Elmondhatom, hogy ritka az olyan nap, amikor nem csúszik le valami mexikói kaja a torkomon. Persze most már kezdem kicsit unni a dolgot, főleg, hogy nem igazán jellemző a mehikói konyhára a krumpli, amit én kifejezetten szeretek. A változatosság kedvéért uzsi után bevetődtünk egy Starbucksba is, és legurítottunk egy-egy kávéfélét. Én rendszerint egy Mocha Cookie Crumble nevezetű löttyöt kérek, Mai pedig valami karamelles folyadékot szürcsölget ilyenkor. Még egy jó kis sétára is volt idő a szép időben az óceán parton. 6 óra magasságában aztán átgurultunk az egyetemhez és beültünk a negyed 10-ig tartó órára. Ismét élveztem, mindig nagyon viccesek és jó hangulatúak az órák. Szinte állandóan csoportban dolgozunk, végigmegyünk az aznapi anyagon aztán viszon’látásra. Általában este 10 felé érünk haza, gyorsan leadom Mai-t aztán tipli haza. Ezen a napon délelőtt írt sms-t Erick. Talán még sokan emlékeznek rá, főleg az első 2-3 hetem beszámolóiban bukkant fel elég gyakran. Az előző au pair egyik jó barátja, akinél még aludtunk is egyszer. A lényeg, hogy érdeklődött mi újság velem, (amúgy még valamikor augusztusban is írt és kérdezte hogyan megy a sorom, szóval jó fej nagyon) és, hogy minden kedden este 10-kor játszik a zenekarával egy helyen, ami a sulitól hazafelé még útba is eshet nekem, ha úgy akarom. Mondta, hogy nyugodtan vihetek csoporttársakat is vagy ilyesmi. :) Még nem mentem el megnézni őket, de talán egyszer majd össze tudom úgy hozni, hogy beugorjunk egy koncijukra. Jól esik, hogy időről időre megdob egy üzivel, még akkor is, hogyha nekem is megvannak már a barátaim, kialakultak a különböző kapcsolataim itt, de mégis az első pár hetemben meghatározóak voltak, hiszen velük lógtam a legtöbbet.

Szerdán elég sűrű nap volt, hiszen ekkor egy időben van J. hittana és S. edzése, valamint a host anyuka szülei is megérkeztek Seattle-ből 2 hétre. Hurrá! És ez a hurrá tényleg szívből jön, mivel az én dolgomat könnyítették meg. Ugyanis a szülők és a nagyfiú péntektől következő hét szerdáig átugrottak Mexikóba kiruccanni kicsit. Szegények... :) Ha nem lettek volna itt a nagyszülők, akkor a hétvégém sem lett volna szabad. És annak nagyon nem örültem volna. :) Mellesleg nagyon jó arc a nagyi meg a papi (mostantól Nana és Papa). Miután meghoztam S.-t az edzésről a nagyszülők már itt voltak. Mindjárt nagy öleléssel fogadtak, nagyon kedvesek voltak, érdeklődtek, kérdezgettek. Be kell vallanom, nagyon szimpatikus egyének. :) 74 és 75 évesek, Nanán ránézésre már kicsit látszik a kora, Papán annyira nem, ő fiatalabbnak néz ki nagyinál. Estefelé például a szobámban csücsülve (nyitott ajtónál) arra leszek figyelmes, hogy Papa vadul vágtat fel a lépcsőn kergetve a kissrácot. Na mondom, nem semmi, jól nyomja az öreg. 75 évesen úgy szökell fel a lépcsőkön, mint valami gazella. Bravó! :) Ezen az estén a családdal vacsiztam. Amúgy nem szoktam, hiszen vacsoraidőben már off vagyok, és meghagyom nekik azt a kis intimitást, ami egy családnak jár. :) Ez az alkalom azonban kivételes volt, hiszen Nana és Papa itt voltak! Meginvitáltak, így nem utasíthattam vissza, nem vagyok azért annyira bunkó. :) 

Csütörtökön talán semmi extra nem volt, max. annyi, hogy mivel jófej vagyok, felajánlottam este 6-kor anyukának, hogy elviszem a kiscsajt hittanra, megvárom és hazahozom. Ő meg addig csak legyen itt a szüleivel, vacsizzanak meg nyugodtan, úgyis olyan ritkán találkoznak. Ez volt az első alkalom, hogy én vittem S.-t a hittanára. Kocsiban elvoltam abban az 1 órácskában, van egy könyv (angolul persze), amit olvasok, szóval hasznosan ütöttem el az időt. 7 után aztán, mikor hazaértünk, én azzal a lendülettel sarkon fordultam és tekertem Alex-hez, hiszen megbeszéltük, hogy talizunk. Beültünk vacsorázni egy étterembe. Azt már nem is teszem hozzá milyenbe, úgyis mindenki tudja. :) 

Pénteken délelőtt koccolt le a szülőegység és a nagyfiú itthonról, érzékeny búcsúzkodás stb stb, persze nem. :) Nanának és Papának hála már elég korán szabad lettem, miután meghoztam gyerkőcöket suliból még pár órát játszottam a felügyelőt, aztán 4 körül már mehettem is a dolgomra. Azért természetesen megkérdeztem őket, hogy szükségük van-e rám a hétvégén, de mondták, hogy nem-nem, menjek csak, megoldják a megoldanivalót. Ezt akartam hallani, úgyhogy utána azonnal felszívódtam. Amúgy mindketten vezetnek, így el tudták vinni a gyerekeket a hétvégi meccseikre. Már nem emlékszem pontosan (vagy nem akarok, haha), hogy mit csináltam pénteken délután és este. Mindenesetre egy biztos: jól éreztem magam. Abban nincs hiba sosem. 

Szombaton aztán voltam korizni a befagyott óceánon... :) Nyilván itt is vannak jégcsarnokok, szóval oda néztünk be pár órácskára P.-vel. Tök rossz volt a 30 fokból bemenni a hidegbe, vacogtam rendesen először. Élveztem a dolgot, bár olyan sok volt a kisgyerek, hogy nagyon kellett vigyázni nehogy letaroljak valakit. Persze így is ütköztem egyszer egy kislánnyal, de szerencsére megtudtam fogni, és így nem vágódott hanyatt. 

Este aztán egy szülinapi partyra voltam hivatalos, vagyis hát úgy, hogy meghívott az, akit meghívtak a szülinapra. :) Egy magyar csajnak volt egyébként bulija itt San Diegóban, egy nagyon szuper helyen, közvetlen az öböl mellett, ahonnan csodálatos rálátás nyílt a belvárosra... Tetszett nagyon a környék, igazi California, na. :) Sajnos a képek megint nem lettek jó minőségűek, mivel sötétedett már. De azért beszúrok egy homályos ént. :)

A partyn volt sok magyar is, meg persze nem magyar is. Ott volt a csaj barátjának a családja is, akik amúgy feketék, de ez teljesen mindegy is. Ami nagyon vicces volt, hogy az a lány is eljött erre a bulira, akivel még szeptember elején beszéltem telón és pár emailt is váltottunk, szintén magyar, szintén au pair-ként jött ki 3 éve San Diegóba, és azóta itt ragadt... Még a Magyar Házban adták meg az elérhetőségét, amikor legelőször voltam ott. Írtam emailt neki, válaszolt, aztán beszéltünk egyszer telefonon, és azóta húzódott a személyes találkozó. Most azonban, mindenféle előzetes egyeztetés, megbeszélés nélkül sikerült találkozni. Nem tudtam hogy néz ki, ő sem, csak az egyik ismerősöm mondta, hogy ő a Zs., és sikerült beazonosítani, hogy tényleg vele beszéltem. Érdekes volt a bemutatkozás, tök idegenek voltunk, de mégis beszéltünk már telón egy jó 45 percet. :) Pár szót tudtunk csak váltani ott, ő is mással jött, nekem is megvolt a társaságom, szóval megbeszéltük, hogy lesz még rá alkalom, hogy összejöjjünk. Az étteremben főként seafood volt a terítéken, de azért sikerült valahogyan csirkét meg krumplipürét rendelnem. Ehető volt. Lájkoltam ezt a helyet nagyon, nem feltétlen az étel, hanem inkább a hangulata, a fekvése, és a kilátás miatt.  

Vasárnap P.-vel Airshow-ra mentünk. Óriási volt. Rengeteg ilyen-olyan repcsi kiállítva, vadászrepülőgépek légibemutatója. Egyszóval: csúcs volt. Én szeretem az ilyen parádékat. Sosem voltam még otthon sem ilyenen, szóval épp ideje volt. :) Egyetlen felróható dolog a nagy meleg volt. Azért kibírtuk. :)

Következő hét hétfőn reggel S. nem bírt időben felkelni, pontosabban elkészülni, és mivel kissrácnak 7.35-re ott kellett lennie a suliban, ezért most először (és utoljára) kétszer fordultam. Eldobtam gyorsan J.-t, aztán vissza S.-ért. Nagyon nem örültem és meg is mondtam neki, hogy holnap bizony 10 perccel előbb keltem fel. Így is lett. Délelőtt napoztam kicsit a medence partján, tanulgattam, mivel másnap este az egyetemen tesztet írtunk. Este a nagyiékkal és a gyerekekkel vacsiztam. Nana valami tengeri ételt készített, shrimp a neve, sokszor lett volna lehetőségem megkóstolni, de eddig még nem tettem. A tengeri herkentyűk nem a kedvenceim ugye. :) Ez viszont egynek elment. Még talán azt is mondhatom, hogy ízlett és jól esett. :) Ezután sprinteltem gyorsan összeszedni magam, mivel szerb barátnémmal, Alex-szal volt meetingem. 

Kedden aztán végre rászántam magam és elmentem Mai-jal a Chula Vista-i Adult School-ba (Felnőtt suli), és beiratkoztunk egy ESL (English as a Second Language) magyarán mondva egy angol kurzusra. Az óra egy tőlünk nem messzi általános iskolában kedden és csütörtökön délelőttönként 8.30-tól 11-ig van megtartva. Azon a héten nem mentünk, mert csütörtökön már Vegas-ra készültem ezerrel, mostam, pakoltam miegymás. Este megint UCSD angol kurzus. Ahogy említettem már, megírtuk első tesztünket ekkor. Éreztem, hogy elég jól sikerült, és mint később kiderült, tényleg. Hibátlan lett. :) 

Aztán szerdán és csütörtökön semmi említésreméltó nem történt, vagyis tök üresen hagytam a kis naplócskámban ezt a 2 napot, szóval fogalmam sincs már, nem emlékszem mi volt. Annyit tudok, hogy csütörtökön Vegas-i előkészületek zajlottak. 

A Las Vegas-i beszámolóval napokon belül érkezem... És hogyhogy ilyen gyorsan? Azt majd meglátjátok... :)