Magyar és magyar

Épp a medence partján csücsülök és napozok ebben a nagy októberi hőségben. :) Megpróbálok kicsit gyakrabban jelentkezni, mert az utóbbi időben kicsit megcsúsztam a bejegyzésekkel... Elérkezett az a hét is, amelynek a végén Las Vegas-ba és a Grand Canyonhoz látogatok... Rettentően repül az idő... De élvezem szinte minden percét. :)

Illene egy kicsit regélnem a szeptember utolsó hetéről, valamint az október első feléről is. Szeptember utolsó és október első hete őszi szünet volt a gyerekeknek, nem kellett iskolába menniük. Ennek ők nyilván jobban örültek, mint én. :) Az első héten a két kisebbiknek tenisz -, illetve baseballtábora volt délelőttönként, így akkor szabad voltam abban a 3 órában. A nagyfiúra meg amúgy sincsen gondom. Host anyuka azon a héten DC-ben volt munkaügyben, nem örültem neki, hogy pont így jönnek ki a dolgok, de így utólag visszatekintve, semmivel sem volt nehezebb dolgom, mint máskor. A múlt hónap utolsó hetében volt a szülinapom is, ami engem különösebben nem érdekelt, de hát mindenkinek át kell esnie ezen évente egyszer. :) Bár hivatalosan csütörtökön volt, de már kedden megkaptam az első ajcsit egy csinos masnival átkötött, klasszikus Sportszelet formájában. :)

:)

Természetesen az adója is magyar... Szerdán aztán már a kiscsaj, S. sem bírta tovább, miután hazahoztam a barátnőit és őt az egyik mall-ból, kezembe nyomja az ajándékom, mondván, hogy tudja, hogy csak holnap lesz a szülinapom, de már nem tudja kivárni, hogy ne adja oda. :) Egy karkötőt kaptam tőle, ami nagyon aranyos, nem pont az ízlésvilágom, de a gesztus a lényeg, és nagyon örültem neki. Másnap, csütörtökön, amikor hivatalosan is ünneplem, J.-től váratlanul kaptam egy plüsstehenet. :) Nem tudom honnan szedte, van egy olyan gyanúm, hogy a szobájából az állatgyűjteményéből találomra kiválasztott egyet, ami a legjobban hasonlít rám, haha :D aztán feláldozta a szülinapomra. :) Teljesen mindegy is, nagyon jól esett ez is. Itt díszeleg az ágyamon. :)

A plüsstehén és a karkötő

 

Délután, miután host apuka hazajött, megkérdezte, hogy megyek-e ma valahova, vagy csak holnap tervezek. Először nem értettem miért kérdezi meg külön a mát, nem esett le. :) Mondtam neki, hogy csak holnap délután, estefelé szeretnék lépni itthonról. Tudomásul vette és elvonult a konyhába. Én közben a szobámban tettem-vettem. Egyszer csak bekopog a kissrác, meg sem várja hogy mondjam, szabad vagy be lehet jönni, belöki az ajtót és azt mondja nekem, hogy most semmiképp ne menjek ki a konyhába... Hahaha, naná, hogy ki akarok menni kisöreg! :) Kérdezem tőle, hogy ugyan miért ne? :) Azt mondja, hogy mert nem szabad... Kicsit hogy ugrassam, felpattanok és elindulok az ajtó felé, hogy ki kell mennem a konyhába, mert szomjas vagyok. :) Erre az utamba áll széttárt karokkal, hogy nem-nem, nem lehet kimennem, mert meglepetést készít az apukája. :D Hát ez elég viccesen hangzott, de elhittem és nyugton maradtam a helyemen. Már eltelt talán másfél- két óra is, nem tudom, nem néztem az időt, de már kb. el is felejtkeztem erről az egészről, amikor váratlanul megint kopognak az ajtómon, odamegyek, kinyitom, erre ott áll az egész bagázs, kutyástul mindenestül (értsd ezalatt az otthonlevőket, host apuka, kissrác, nagyfiú, S. éppen az egyik barátnőnél volt ekkor) és rázendítenek a Happy birthday-re, valamint apuka egy tányért szorongat a kezében, amin egy csinos kis barna süti-tortaféle volt, rajta egy szál gyertyával. Még a nagyfiú is ott énekelt és vezényelt a kezével, ki sem néztem volna belőle, elég mókás, de egyben nagyon megható pillanat volt. Csak pillogtam zavaromban. Elfújtam a gyertyát, persze kívántam is valamit közben. :P Aztán mindenkitől nagy ölelés, boldog szülinap-kívánás stb. Kaptam még egy képeslapot is mellé, amit mindeki aláírt, még a kutya is!!! De komolyan. Mármint nyilván nem a Maggie fogta a tappancsa közé a tollat, de valaki aláírta a nevében is. :D Aranyos. Annyi szöveg állt a lapon, hogy "Köszönjük, hogy a családunk része vagy!"

Sok értelme volt eddig a kezdőbetűket használnom a neveknél... :D

Kimentem a konyhába elfogyasztani a tortát, amit apuka saját kezűleg, vért izzadva (na jó ezt nem tudhatom) egyedül sütött. Hihetetlen. :) Ezt is megértem, haha. :) Mindenesetre nagyon kedves gesztus volt tőle, tőlük. Nagyon örültem neki, ki ne?! Egyébként nagyon finom volt. A torta vagy süti vagy mindegy minek nevezzük. Amúgy a neve brownie. Csokis. Nem vagyok oda a tortákért, mert általában túl édes, tömény, de ez a fajta süti nagyon bejött. Tényleg finom volt. Bepusziltam annak rendje és módja szerint. Még természetesen volt egy tállal, később is benyomtam egyet. Közben egy erős 20-30 percet dumcsiztunk host apukával a konyhában. Szóba jött, hogy már észrevehetően jobb az angolom, amit én nem igazán akartam elhinni, mert én nem érzek fejlődést sajnos. :) De ez biztos nem így van, hiszen több mint 3 hónapja kint élek már. Host apuka azt mondta, hogy neki úgy tűnik, mintha már féléve lennék náluk. Beszélgettük kicsit a családjukról, nagyszülőkről, testvérekről, előző au pairekről. 
Elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy a legtöbb, számomra fontos embertől, barátomtól távol vagyok, mégis nagyon de nagyon szuper szülinapban volt részem. Még talán több köszöntést, és ajándékot, meglepetést, kedvességet kaptam, mint máskor. :) Jól esett. Természetesen otthonról, anyukáméktól is érkezett csomag, bár ezt csak a következő héten tudtam átvenni, mivel amikor kézbesítették pont nem voltam itthon, a postai értesítőt, hogy mehetek a csomagomért pedig csak szombaton délelőtt kaptam meg, mivel csak pénteken este nézte meg host apu a postaládát vagyis fiókot. De nem baj, akkor is volt nagy öröm. Már alig vártam, hogy átvehessem és kibonthassam. :)

26 szem mogyoró :)

Mindenféle hazai fűszer, étel-alapok, valamint az elmaradhatatlanok: vaníliás karika és pilóta keksz. :) Ezen kívül várt egy pár oldalas levél is anyukámtól, ami az elmúlt 26 év legszebb perceit idézi fel a születésemtől kezdve az ő szemszögéből. Érdekes volt olvasni, hogy mik történtek a megszületésem előtt közvetlenül. :) Talán ennyire részletesen még nem is hallottam erről. :) A tesóm ötlete volt a 26 szem mogyoró, ami egyenesen a kertünkből a mogyoróbokorról érkezett - legalábbis remélem! :) Minden évben rengeteg mogyit szoktam elrágcsálni, imádom ezt a fajtát. Örülök, hogy most sem maradt ki, bár a 26 szemet 10 mp alatt eltüntettem... A csúcs talán a fotóalbum volt, ami már képekkel illusztrálja a 26 év fontosabb, emlékezetesebb eseményeit. Helyenként még egy-egy könnycsepp is megcsillant a szememben... :P Azt hiszem, nem panaszkodhatom, hiszen nagyon kedves, hasznos és értékes ajándékokat kaptam. Nem beszélve a temérdek üzenetről, valamint drága fősulis barátnőim egy nagyon cuki kis videót dobtak nekem össze a jeles nap alkalmára, amin ők is szerepeltek. Imádtam! <3 Na azon is megkönnyeztem. :) Ezen a hétvégén nem találkoztam az itteni au pair barátnőimmel, mert legtöbbjük ekkor ment San Franciscóba, illetve nekem is akadt más jellegű elfoglaltságom, az elmúlt hetekben, de úgy hallottam, hogy ők is meg akarnak lepni egy-egy aprósággal. :) Amúgy miután elkezdődött a suli októberben, a kiscsaj egyik barátnőjének az anyukája is küldött nekem egy kis meglepit szülinapomra: egy Disneyland-es kulcstartót, ami jelenleg a kocsi - és lakáskulcs-csomómon feszít. Azt tudni kell, hogy keddenként, szerdánként és csütörtökönként S. pajtását, K.-t is hazahozom ugyanabból a suliból és eldobom hozzájuk, a szomszédos utcába. Igazából plusz 2 perc az egész művelet, nem nagy ügy. Ezért van, hogy gondolt rám K. anyukája, és küldött nekem ajándékot a lányával. Amúgy mindezért 2 hetente kapok jutalmat is, szóval nem ingyen hordozom a kiscsajt haza. :) 

Már nagyon vártam a hétvégét azon a héten, mert mindig várom a hétvégét, kb. 7 éves korom óta. :) Ezért vagy azért. Amikor suli volt azért, amikor meló volt, azért. :) Ez már csak így megy. Ezen a hétvégén jó pár helyen voltam San Diegóban, ahol eddig nem. Péntek este Del Mar-ra mentem magyar társaságban, a naplementét akartuk megkuksizni, de kicsit lekéstünk róla, már csak az utolsó utáni sugarakat sikerült elcsípni. :) Na majd legközelebb... 

Majd legközelebb jobban sikerül...

 

Szombaton aztán P.-vel elmentünk bolhapiacra, ahol mindenféle kicit-kacat van, de jó dolgok is természetesen. Már ezt is elmondhatom, hogy itt is voltam. Ezután Old Town felé vettük az irányt, ami teljesen mexikói hangulatot áraszt magából, mintha csak a határon túl járnál, vagy éppen valamikor a 19. századi Californiában. Ha már ott voltunk, nem hagyhattuk a pocinkat üresen, ezért becsücsültünk egy találomra kiválasztott mexikói étterembe. Eszméletlen hangulatos hely volt, kint foglaltunk helyet a teraszon az árnyékban, ahol kellemes szellő járt. Az étel kifogástalan volt mind ránézésre, mind ízre, mind mennyiségre. Íme...

Kaja után, vagy előtt volt már, nem is emlékszem, járkáltunk kicsit a környéken, be-betértünk egy-egy boltba, ellőttünk pár fotót. Egy mariachi zenekar éppen játszott egy kültéri színpadon, amiről egy kis videót is készítettem, csak a fíling miatt. Éppen a Pink Floyd egyik legismertebb számát, az Another Brick in the Wall-t és Santanatól a Black Magic Woman egyvelegét nyomták el. Nem volt rossz, meg kell hagyni. :)

Mehikói barátném

Mókázás

Este aztán La Jolla-n felmentünk egy hegyre, valami kereszt is van ott (tiszta Kaposvár :P), és nagyon szép kilátás nyílik a városra. Próbáltunk készíteni jó fotót, de állvány híján nehéz dolgunk van ilyenkor sötétben. Éppen telihold volt, szóval csodás volt az élmény és a látvány. 

Tütüből

Kicsit homályos kép

Ugorjunk is a következő hétre. :) Október elején járunk... Első héten még mindig szünet a gyerkőcöknek. Ezúttal már tábor sincsen délelőttönként... Szívás. :) De túléltük. Egyik nap átjöttek pajtikák, elmentünk parkba, eljátszottak, hintáztak, kutyáztak, utána itthon ökörködtek, medencéztek. 

Október első keddjén kezdődött meg az egyetemen a kurzusom. Grammar/Vocabulary Building nevezetű órát vettem fel, ami tehát inkább a nyelvtanra megy rá. A tanárunk R., egy nagyon vidám, jófej és barátságos 50 körüli pasi. Kb. 13-14-en vagyunk összesen a kurzuson. A japán leányzó, Mai is velem jár együtt, mivel neki nincs autója, én szoktam felvenni, együtt megyünk és jövünk. Van néhány másik au pair is az órán, de ők nem a mi ügynökségünktől vannak. Ezen kívül van olyan, aki már évek óta itt él, van aki több mint 10 éve... Nagyjából mindenki fiatal, olyan 19-40 közöttiek vannak. Az első órán már tanulgattunk, természetesen csoportokra osztva bemutatkoztunk egymásnak és a többieknek. Nagyon vegyes a társaság, hiszen csupán 2 ember van, aki ugyanabból az országból jött, a többiek mind-mind máshonnan. Ez a tanárunknak, R.-nek is nagyon tetszett. Apropó, már az első órán elég hamar kiderült, hogy R.-nek elég sok köze van Magyarországhoz, hiszen a felesége magyar. :) Bizony. Nagyban mesélget, és egyszer csak így rám néz és mondja, hogy a felesége amúgy magyar. R. egyébként 5 évig élt Magyarországon, Pesten, van is lakásuk a 14. kerületben. Kérdezte, hogy én merrefelé lakom, meg amikor fősulira jártam Pesten, hol volt az iskolám, hol laktam akkor stb. Amúgy simán vágta hol van Kaposvár, járt is ott. Hihetetlen. :) Van egy páréves kisfiúk, aki magyarul is és angolul is folyékonyan beszél, egyébként R. is tud magyarul, mindent megért, csak a beszéddel vannak néha gondjai, nem is villantotta meg nekem, nem merte... :P Mondta, hogy majd valamikor találkozhatnék a feleségével. Amúgy ők is járnak a Magyar Házba, de még nem találkoztunk. Mondtam neki, hogy én csak 3-4-szer voltam, de akkor pont nem futottunk össze. Próbáltunk összeszedni valami közös ismerőst a Házból, a főnököt Z.-t mindkettőnk ismeri, amúgy én keresztnevek alapján nem tudtam beazonosítani az embereket, akiket mondott. Említette, hogy volt pár éve egy magyar tanítványa itt, aki szintén au pair, és kiderült, hogy én is ismerem, hiszen nem más volt, mint N., akiről már esett szó egy-két bejegyzésemben korábban. Ő az a másik magyar leányzó, aki ugyanennél az ügynökségnél van, vagyis volt, hiszen augusztusban lejárt a 2 éve, és ő ugye itt maradt, hiszen jól érzi magát és együtt él a barátjával. Pont előző nap írtam N.-nek üzit, mert már régóta tervezzük, hogy összefutunk megint. R. pedig mondta, hogy majd ír N.-nek emailt, hogy mi újság vele. Másnap N. válaszolt az üzimre és említette, hogy R. írta neki, hogy az órájára járok, haha. :) Tudjátok még követni? :) Következő héten meg R. mondta órán, hogy írt N.-nek, én meg mondtam, hogy tudom, mert mondta N. :D Na jó, ezt most befejezem, belekeveredünk, és valójában ez nem is olyan fontos, csak azért írom le, hogy érzékeltessem, milyen pici is a világ és hogy lépten-nyomon magyarokba, vagy magyarokhoz kötődő dolgokba botlok, szó szerint botlok - véletlenül. 

Október első hete aztán gyorsan elillant. Ismét hétvége. Alig vártam. Péntek este voltam moziban és vacsizni, szombaton pedig ilyen Halloween közeledte miatt felállított játszó akármiben, ami tele van tökkel. :) Nem tudom mi a neve magyarul, mivel talán nincs is, szóval pumpkin patch, hogy érthető legyek (már akinek). :) Funny volt. 
Vasárnap aztán sportnapot tartottunk: elmentem focizni és teniszezni P.-vel. Ezer éve már, hogy fociztam, így 5 perc után pihenőt kértem, mert lógott a nyelvem. Teniszezni viszont talán egyszer teniszeztem, szóval kíváncsi voltam, hogy ebben is ugyanolyan jó vagyok-e, mint minden sportban, haha. "Nem vagyok" arc, tudom, de hát ez az igazság, most legyek álszerény?! :P Hát, nyilván nem egy Steffi Graff voltam már mindjárt az elején, de szerintem nem ment olyan rosszul. Eltaláltam legtöbbször a labdát, és nem mindig ment bele a hálóba. :D Kis gyakorlás és már indulhatok is a US Open-en, haha. :) 
Sportolás után, kellemesen kifáradva nekiláttunk szilvásgombócot csinálni. Én életemben egyszer futottam neki ennek a manővernek egyedül: az eredményre anyukám szerintem jól emlékszik... :D Ezúttal szerencsére minden szuperül ment, nagyon finom szilvigombikat gyártottunk. Pontszám rá 10-ből 10. :)

Konyhatündér

Jó étvágyat én!

És hipp-hopp, már el is érkeztünk a múlt héthez. Na ügyes vagyok? De arról már csak egy kövi bejegyzésben fogok beszámolni, aztán utána már lehet Las Vegas-ról és a Canyonról, ami pár nap múlva vár ránk a csajokkal. :) Még nem jutott el a tudatomig teljesen, hogy hamarosan a legnagyobb álmom tárul elém: a Grand Canyon. :)