Előkészületek II. avagy ajándékvásárlás, repülési információk és búcsú partyk

Lassan már 1 hónapja írtam utoljára a blogra, úgyhogy épp ideje volt már jelentkezni. Gyakorlatilag egészen a múlt hétig nem történt semmi olyan érdekes vagy izgalmas esemény, ami megért volna egy bejegyzést. Most viszont cseresznyét majszolgatva, a félhomályos szobában elég ihletet kaptam ahhoz, hogy végre írjak valamit.

2 hét van vissza. Pontosabban már kevesebb, mint 2 hét a nagy utazásig... 14 nap múlva ilyenkor remélhetőleg már valahol az Atlanti-óceán fölött fogok repülni és 50 millió rágót ezerrel rágni össze-vissza, hogy a fülem épségben megérkezzen a többi testrészemmel egyetemben Amerika földjére.

A múlt hétvégém elég mozgalmasan telt, hiszen csütörtöktől vasárnapig Budapesten tartózkodtam, hogy drága barátaim nagy részétől átmeneti búcsút vegyek, hiszen elvileg 1 év erejéig off-ra teszem magam - ami a velük való személyes találkozásokat illeti. Csütörtökön még csak akklimatizálódtam a pesti levegőhöz és életvitelhez, aztán pénteken megkezdődött a versenyfutás az idővel, mivel 2 napba lett besűrítve a programok és elintéznivalók 99,9%-a. Többek között péntek este találkoztam fősulis barátosnéimmal, szombaton este pedig a másik baráti társaságommal volt randi, de azelőtt még szombat délután velük egy próbahelyes minikoncerten is részt vehettem. Király volt, köszi fiúk! SCHERZO FOREVER! :D 

Péntek délután viszont még volt egy köröm: meg kellett vennem az ajándékokat a host családnak. Ezt egy kedves barátommal tettem meg a Fővám téren, a Vásárcsarnokban (utólag is köszi a tippet Csilli). Körülbelül 2 órától 6-ig voltunk ott és jártuk a felső szintet, ami tele van árusokkal, és számtalanféle és mennyiségű szuvenírrel. Nem gondoltam volna, hogy ott, egy helyen mindent meg tudok venni. Szerintem 2 órán keresztül csak körbejártuk és felmértük a terepet, aztán az utolsó 1 órában vásároltam meg mindent. Közben persze egy lángos is befigyelt, majd pedig a sikeres vásárlást egy-egy jó hideg sörrel zártuk. :) Szóval aki eddig nem volt ezzel tisztában (ahogy én sem), és a közeljövőben szintén utazik ki külföldre au pairkedni, annak erősen ajánlom a Vásárcsarnokot ajándékbeszerzés céljára. Igaz sok a giccs, de nagyon aranyos és jó dolgokat lehet kapni egy helyen! Több mindent vettem, sok-sok apróságot, úgy mint cuki Hungary-s, Budapestes kulcstartó, bögre, titokdoboz, amire rávésettem a családnak a vezetéknevét, Budapestes képeskönyv angolul, pirospaprika szép díszes csomagolásban, természetesen a jó öreg Rubik-kocka sem maradhatott el... Szóval ilyenek... valamint még finom édességeket is szerzek be a következő 1 hétben, hiszen anélkül nem édes az élet és a találkozás sem a gyerekekkel. Még egy szép hosszú, vastag rúd (ha-ha-ha rossz az, aki rosszra gondol…) Pick szalámin is töröm a fejem, mivel úgy döntöttem, hogy végül nem viszek alkoholt. Ezzel ajcsik letudva. 

Nem akarok részletesen belemenni a pénteki és szombati napomba, lényegében nem tartozik szorosan a blog témájához, csak annyiban, hogy annak apropóján lett ekkora szervezve mindkét találkozó, hogy elmegyek 1 évre au pairkedni. De nagyon- nagyon szuper és kedves és hasznos és finom és vicces és emlékezetes ajándékokat kaptam tőlük, úgyhogy köszönöm szépen még egyszer nektek, aki olvassa, aki nem, mindegy. :)

Eldöntöttem már akkor, amikor belefogtam a blogolásba, hogy nem maradhat el bejegyzés kép nélkül. Most viszont igen. Csak, hogy érvényesítsem a kivétel erősíti a szabály mondást. Ez most kép-telen bejegyzés marad, legalább kicsit mindenki használja a fantáziáját és a képzelőerejét (persze ne a mocskosabbik fajtát.. :P). 

A hétvége még mást is tartogatott, hiszen pénteken megérkezett végre emailben a repülőjegyem. Még nem számítottam rá, de hát mindig akkor történik és jön minden, amikor nem számít rá az ember, nemdebár?!

Izgalommal vegyes kíváncsisággal kattintottam rá a linkre, ami a repülőjegyem tartalmát tárta elém, és az első megdöbbenés akkor ért, amikor megpillantottam, hogy nem Budapestről, hanem Makkoshotykáról indul a repülő... Na jó, nem ám, valójában Bécsből... Először nem hittem a szememnek, azt gondoltam talán rosszul látok, de Vienna az akárhogyan is nézzük, sehol sem Budapestet jelenti. Hát jó. Ezzel nem lett volna gond igazából, ha mondjuk Bécsből egyenesen a Nagy Almába megy a járat, de sajnos még így is át kell szállni Frankfurtban. Ami még kínosabb, hogy reggel 6.20-kor indul a gép a bécsi reptérről, ergo valamikor 24-én vasárnap éjjel 11 és éjfél körül kell startolni itthonról. Kellemes lesz... Biztos kipihent és kialudt leszek a hosszú útra, éljen. De ez van, valamit valamiért. Egyébként Lufthansával megyek mindkét alkalommal, és Németországból az USA-ba ablak mellett fogok ülni, a gép utolsó harmadának legelején, jobb oldalon (anyukám is megnyugodhat legalább, hiszen amikor busszal szoktam utazni, mindig mondogatta, hogy a jobb oldalra ülj kislányom…:D, nyilván mert a bal oldalon jön a szembeforgalom, de hát erre meg azt szoktam mondani , hogy jobb oldalon ott a villanyoszlop, szalagkorlát, fa, szakadék, akármi… miér’ jobb? Persze ebben az esetben ez a veszély nem áll fenn…). Frankfurtból amúgy délelőtt 10.20-kor száll fel a gép és New York-i idő szerint délután 1 óra előtt landolunk a JFK-n. Ebből a szempontból talán jó a dolog, hogy nem éjjel érek oda, így talán lesz időm a hotelben pihenni is és várost nézni is hétfőn. Legalábbis remélem, aznapra még nem terveznek semmi kötelező előadást.

Az ügynökségtől azt a fülest kaptam múlt héten, hogy lesz még egy magyar vállalkozó szellemű versenyző ugyanettől a cégtől, aki szintén ugyanazon a napon repül az orientációra, mint én. Még várom a részleteket és a pontos infókat róla, de nagyon bízom benne, hogy tényleg igaz a hír és nem egyedül kell repülnöm. Nagyon tudnék neki örülni. Amúgy felvettem a kapcsolatot egy német leányzóval, aki szintén akkor repül, mint én, csak ő még nem kapta meg a repülőjegyet, és nem tudja biztosra mikor jön a gépe. Optimista vagyok, és hiszem, hogy a dolgok jobbra fordulnak… akarom mondani az ügynökség úgy szervezi, hogy ő is ugyanazzal a frankfurti járattal utazik… Egyébként indulás előtt pár nappal megkapjuk az aznap utazó au pairek listáját és akkor mindenki az utolsó 2 napban vad Facebook profil-keresésbe és email váltásokba kezd.

Amúgy a család is kérte múlt héten, hogy írjam le a teljes nevem úgy, ahogy az útlevélben szerepel, mert megvennék a New York-San Diego repülőjegyet, és biztosra akarnak menni nincs-e valamilyen eltitkolt, ezidáig be nem vallott második keresztnevem, mint például Endre, Lajos vagy Béla, de biztosítottam, hogy csak ilyen egyszerű rövid kis névvel jöttem a világra. El is intézték már a foglalást, hiszen épp ma délelőtt küldte host mami az emailt a repülési adatokkal: 29-én pénteken reggel 8.50-kor startol a repcsi New Yorkból és californiai idő szerint délelőtt 11.33-kor érkezem meg San Diegóba… Már alig várom! Még azt is hozzátette, hogy a hotelből a reptérre való elszállításomon is dolgoznak, így azt sem nekem kell intézni szerencsére.

Még egy jó dolog történt hétvégén: írt egy magyar lány a San Diego-i clusterből (az ügynökség helyi au pair csoportja), hogy ha bármiben tud segíteni vagy kérdésem van, nyugodtan forduljak hozzá, a telefonszámát is megadta, úgyhogy nagyon rendes volt. Tehát egy terület alá fogunk tartozni, ugyanaz a koordinátorunk. Egyébként régebben ő is írt blogot, Carlsbadban lakik, és már a második évének végét tapossa kint Californiában.

Ahogy már említettem, 29-én pénteken futok be a családhoz, és másnap szombaton reggel már útra is kelek egy 2 napos kis kiruccanásra Palm Springsbe… Ez egy városka, egy kis ékszerdoboz, üdülőparadicsom a sivatagban Los Angelestől keletre. Hm, jól hangzik, mi?! Az a helyzet, hogy pont akkor szombat-vasárnap lesz a havi au pair találkozó, és a host családdal és a koordinátorral egyeztetve arra jutottunk, hogy elmegyek rá. Igazából ezt a döntést teljesen rábíztam a családra, mert mégis csak előtte nap érkezem meg, de host anyuka elég határozottan írta le, hogy jó volna, ha elmennék erre a kétnapos meetingre, hiszen nagyszerű lehetőség más lányokkal megismerkedni a környékről. Velük, a családdal meg úgyis lesz bőven időm az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. És mivel a koordinátorom körülbelül 10 percre lakik tőlem, vele megyek Palm Springsbe. A család jelenlegi au pairje pedig fel is ajánlotta, hogy szombaton reggel elfurikáz a nő házához. Rendi tőle. Szóval egy kis kirándulással, pihizéssel, csajos hétvégével (ahogy a koordinátorom fogalmazott) kezdem meg californiai au pairkedésem… Őszintén? Nem vagyok annyira lehangolva ez miatt. :D

Most pedig miután minden fontosat megosztottam veletek és a jövőbeli magammal (hogyha visszaolvasok évek múltán ugye) lassan zárom soraimat, mert fontos jelenésem van a televíziókészülék előtt, hiszen kezdődik a kedvenc dél-amerikai sorozatom… ami természetesen most nem igaz, mivel EB van kérem szépen, és ma lép pályára kedvenc válogatottam, Anglia. Ezt a meccset nem hagyhatom ki, úgyhogy megyek is szurkolni, tombolni, de csak módjával persze, nem kell félni. Tegyétek ti is ezt vagy ne. Hajrá Anglia!