Megnyitó

Ezennel kezdetét veszi amerikai au pairkedésem és kintlétem eseményeinek, történéseinek és élményeinek blogra vetése. Bár még itthon vagyok javában, ez a blog arra hívatott létrejönni, hogy USA-beli tartózkodásom mindennapjait örökítse meg, hogy aztán évek múlva, ha úgy tartja kedvem, feleleveníthessem életem – remélhetőleg - egyik meghatározó és legszebb évét, valamint hogy családtagjaim, barátaim, ismerőseim, és mindenki, akit ezért vagy azért de érdekel, hogy mi történik velem Amerikában az egy év alatt, az képben legyen. Ja, és azoknak is szól ez a blog, akik véletlenül keverednek az oldalamra, és tervezik az au pairkedést valamikor, vagy már túl vannak rajta, vagy éppen semmi közük sincs hozzá. :)

Hogy mégis hogyan jutottam arra az elhatározásra, hogy minimum 1 évet az Amerikai Egyesült Államokban töltsek au pairként? Teljesen hirtelen jött az ötlet, mondhatjuk azt is, hogy úgy álltak a csillagok akkortájt, amikor ez a dolog megfogalmazódott bennem, hogy 1 nap leforgása alatt világossá vált számomra: ezt nem hagyhatom ki. Mindenféle égi és nem égi jelet kaptam, hogy nem ártana kicsit kimozdulni itthonról, mármint az országból. Jól van, nem mondhatja senki, hogy nem lesz nagy ez a mozdulás, mert USA nem itt van a szomszédban, de éppen ezért is izgalmas. Továbbá elég nagy ország és sokszínű és egyáltalán. Talán nem lesz kár az az 1 év az életemből rá. :)

Azt hiszem ennyi süketelés után rá kéne térni már a lényegre…Sikerült egy kedvesnek és szimpatikusnak tűnő (figyelitek milyen óvatosan fogalmazok :D) családdal matchelnem, hogy szépen magyarul fejezzem ki magam. :) Nem szeretnék így előre áradozni róluk, mindenki tud pár napig jópofizni, kedvesnek tűnni, úgyis minden ott helyben dől el, ez zsákbamacska, lakva ismerjük majd meg egymást. Csak remélni tudom, hogy a valóság nem áll olyan távol attól, ami eddig lejött róluk.

Szóval június 25-én indul a repülőgép Amerikába, amin terveim szerint én is rajta leszek. New Yorkban, egészen pontosan Manhattanben lesz egy 4 napos orientáció, ahol jól helyreraknak minket, hogy hogyan kell helyesen, okosan, szépen viselkedni és bánni az amerikai gyerekekkel. Június 29-én pedig mindenki mehet isten hírével a saját host családjához, éljen!

A leendő host családomról azt lehet tudnotok (mert mindent azért nem árulok ám el természetesen :P), hogy 5 tagból áll: apuka, anyuka, 3 gyerkőc. Na már most a 3 gyerekből nekem elvileg csak kettőre kell vigyáznom, mivel a legidősebb az egy 15 éves fiú és elég önálló. A másik kettő egy 9 éves kisfiú és egy 11 éves kislány, vagy már nagylány, nem is tudom hogyan nevezzem. :) Apuka az apuka ugye, azon kívül egy cégnél program menedzser, előtte több mint 20 évig volt helikopter pilóta a haditengerészetnél. Anyuka altatóorvos. Van egy kutyusuk is. Californiában élnek, annak is a legdélebbi részén, San Diego közvetlen déli szomszédságában, Chula Vistában. Maga a várost kb. 240 ezren lakják, szinte egybe van épülve San Diegóval, ahol igaz még sosem voltam, de imádom. <3 Hát, volt szerencsém lecsekkolni a környéket, meg a kérót, amiben laknak… és hát, enyhén szólva is szuperül néz ki. Majd igyekszem képekkel is illusztrálni, ha már kint leszek…

A feladatom főként a gyerekek reggeli összekaparása és sulira felkészítése, illetve oda való elkísérése lesz (a 2 kisebbiké persze). Mivel nincs messze az iskola, ezért gyalog vagy biciklivel fog történni ez a mutatvány. Majd suli végeztével házi feladat felügyelése, enni inni (no alkohol) adni nekik, kocsival elfurikázni őket a különböző suli utáni foglalkozásaikra. Elméletileg sportos kölykök, kislány például imád focizni, aminek külön örülök, hiszen hozzám is ez a sport áll a legközelebb és én is fociztam több évig, illetve mostanában is, ha tehetem. Autó van az au pair részére, amit ha minden igaz a szabadidejében is használhat, hétvégék szabadnak tűnnek, semmi komoly elvárást nem fogalmaztak meg, ami ne lenne teljesíthető, úgyhogy majd meglátjuk. :) Ja, van úszómedencéjük is, úgyhogy majd sok időt kell ott is tölteni… :)

Már a koordinátorral is váltottam pár emailt, elég aktívnak és lelkiismeretesnek tűnik, talán nem fog tojni a fejünkre… A család jelenlegi au pairje mehikói és vele is már emailezek, bár kicsit lassan halad a dolog, de sok hasznos infóval látott már el, és a család megkérte, hogy 1-2 hétig még maradjon, amikor én megyek, így meg tud mutogatni mindent, a californiai jogsival kapcsolatos dolgokat is segíti elintézni.

Kis emlék a Nagykövetségről...

Majdnem elfelejtettem… már a vízumom is megérkezett ám. Tehát már a nagykövetséges hercehurcán is túl vagyok. Elég simán ment. Mielőtt kértem időpontot telefonon, ki kellett tölteni egy nagyon sok oldalas online előjelentkezést, talán ez volt a leguncsibb és leghosszabb része a procedúrának, de miután megvolt, rájuk csörögtem, következő hét kedd reggel 8-ra kaptam időpontot, aznap időben megjelentem az ügynökségtől kapott papírokkal, szerencsésen bejutottam a kordonnal körbekerített épületbe, táskámat átvilágították, sorszámot húztam (első voltam aznap!), vártam 5 percet, infópult, leadtam amit le kellett a néninek, persze a fuvarlevelet nem vittem, amit elvileg le lehet tölteni követség honlapjáról és már tipp-topp kitöltve vinnem kellett volna, csak erről én nem tudtam, de sebaj, egészen véletlenül volt 3 méterre egy bekapcsolt gép nyomtatóval kedvencekben fuvarlevéllel, szóval 5 percen belül pótoltam a hiányosságom, de azért aki még ezután megy interjúra, otthon töltse le és ki azt a fuvarlevelet, ami ahhoz kell, hogy jó címre kapd a vízumot. Miután azt is leadtam, kb. megint 5 perc várakozás, aztán szólított a konzul bácsi, aki nem is annyira bácsi volt, mint inkább olyan 35 év körüli pasi, és magyarul! zajlott a beszélgetés. Én próbáltam mindjárt a köszönésnél az angol felé terelni a társalgás nyelvét, de hajthatatlan volt a kis lelkes, biztos gyakorolni akarta a magyart, úgyhogy aranyos akcentussal tette fel a sablonkérdéseket. Én pedig akcentus híján aranyos sablonválaszokat adtam rá, szóval senki nem lepődött meg semmin abban a kb. szintén 5 percben, amit a kisablak előtt töltöttem. Ott azonnal megtudtam, hogy minden rendben, pár nap és érkezik a vízum…Pár nap, és érkezett is a vízum. Kiváló. Megkönnyebbülten és boldogan nyugtáztam, hogy most már jöhet Amerika, illetve én mehetek!